Vajda Péter, a Pedró Pékség és Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa vette át idén díjainkat. Fotó: Mészáros Mátyás
Ismert és új ízek
A Székely kenyeret a tíz zsűritag közül nyolc értékelte a legjobbnak, egy holtversenyben az elsőnek, és egy bíráló másodiknak. A Régi idők rozskenyere hét zsűritagnál lett első, kettőnél holtversenyben első, egynél harmadik. A szakemberek elmondták, hogy fehér kenyeret azért nehéz jót készíteni, mert egynemű az alapanyag, ezért a technológiánál az ügyesség, az odafigyelés is számít, a búza minőségét kell a végeredményben kidomborítani. A rozsos kenyerek ízvilága különlegesebb, ezek tömörebbek, nehezebbek is, nehezebben sülnek meg, s másképp kell ezeket enni, mint a búzakenyeret, vékonyra szeletelve. A teljes kiőrlésű kenyereknél pedig többféle keveréklisztet is lehet használni. A bírálat tanulsága volt az is, hogy a megszokás sokat számít a kenyérválasztásnál. Jellemzően ragaszkodunk ahhoz, amit megszerettünk, az ismert ízekhez, ám arról, hogy melyek a jó kenyerek, akkor tudhatunk meg többet, ha többet megismerünk, összehasonlítunk. Ahhoz, hogy jó kenyeret együnk, többet érdemes megkóstolni, kipróbálni.
Három napig készül
A Régi idők rozskenyere három napig készül, hogy több napig eltartható legyen. Az előírás szerint hatvan százalék feletti rozsliszttartalomnál nevezhető a termék rozskenyérnek, ennek a termékünknek viszont kilencven százalékos a rozstartalma. Hosszú tésztavezetésre van szükség, kovászolásra, így oldható meg, hogy jó minőségű legyen. Két napig kovásszal éltetjük, a harmadik napon pihentetjük a tésztát.
,,Lehetne egy-két óra alatt is kenyeret készíteni adalékokkal, de az igazi kenyér vízből, lisztből, sóból, kevés élesztőből és sok kovászból áll, az igazi kenyérre időt kell szánni”
– szögezte le Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa. Szerinte a jó kenyér titka az idő, attól is drága.
Csaknem harminc éve kezdett péktermékekkel foglalkozni, alapfilozófiája alapján a legjobb pékeket választotta ki és meg akarta tanulni a szakmát. Sikerült mindkettő. Négy emberrel kezdte cége a munkát, a hagyományokra alapozva. Nagyanyáink ugyanis kénytelenek voltak jól művelni a kenyérkészítést, mert nem volt idejük gyakran sütni, ezért egy hétig is eltarthatónak kellett lennie a cipónak. Tóth Péter pedig nem csak megtanultam a szakmát, bele is szeretett. A kenyérben élet van, akárcsak a borban – jegyezte meg.
Mindennapos terméket készítünk, olyat, ami gyakran kerül az emberek asztalára és mindig jobb minőségre törekszünk. Ezért örülök a díj jelezte elismerésnek. A legjobb visszajelzésnek viszont azt tartom, amit a vásárlók a boltjainkban mondanak, és persze a keresletet. A sikerért, amit a Kisalföld Kenyere cím jelez, minden dolgozómnak hálás vagyok. Éjjel-nappal fáradoznak, büszke vagyok rájuk. Jó érzés, hogy a gyermekeim is a vállalkozásomban dolgoznak. Országszerte vannak üzleteink, közvetlenül ötszáz, közvetve háromezer embernek adunk munkát. Húsz-huszonöt százalékos forgalomnövekedést érünk el évente, vásárlói körünk egyre bővül, naponta százötvenezer vásárlója van a Lipóti Pékség üzleteinek – mondta el a tulajdonos.
Forrás: www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kisalfold_kenyere_2019_-_gazdara_leltek_a_peklapatok_a_szekely_kenyer_es_a_regi_idok_rozskenyere_nyert/2606125/