A Székely kenyeret a tíz zsűritag közül nyolc értékelte a legjobbnak, egy holtversenyben az elsőnek, és egy bíráló másodiknak. A Régi idők rozskenyere hét zsűritagnál lett első, kettőnél holtversenyben első, egynél harmadik. A szakemberek elmondták, hogy fehér kenyeret azért nehéz jót készíteni, mert egynemű az alapanyag, ezért a technológiánál az ügyesség, az odafigyelés is számít, a búza minőségét kell a végeredményben kidomborítani. A rozsos kenyerek ízvilága különlegesebb, ezek tömörebbek, nehezebbek is, nehezebben sülnek meg, s másképp kell ezeket enni, mint a búzakenyeret, vékonyra szeletelve. A teljes kiőrlésű kenyereknél pedig többféle keveréklisztet is lehet használni. A bírálat tanulsága volt az is, hogy a megszokás sokat számít a kenyérválasztásnál. Jellemzően ragaszkodunk ahhoz, amit megszerettünk, az ismert ízekhez, ám arról, hogy melyek a jó kenyerek, akkor tudhatunk meg többet, ha többet megismerünk, összehasonlítunk. Ahhoz, hogy jó kenyeret együnk, többet érdemes megkóstolni, kipróbálni.

A Régi idők rozskenyere három napig készül, hogy több napig eltartható legyen. Az előírás szerint hatvan százalék feletti rozsliszttartalomnál nevezhető a termék rozskenyérnek, ennek a termékünknek viszont kilencven százalékos a rozstartalma. Hosszú tésztavezetésre van szükség, kovászolásra, így oldható meg, hogy jó minőségű legyen. Két napig kovásszal éltetjük, a harmadik napon pihentetjük a tésztát.

,,Lehetne egy-két óra alatt is kenyeret készíteni adalékokkal, de az igazi kenyér vízből, lisztből, sóból, kevés élesztőből és sok kovászból áll, az igazi kenyérre időt kell szánni”

 – szögezte le Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa. Szerinte a jó kenyér titka az idő, attól is drága.

Csaknem harminc éve kezdett péktermékekkel foglalkozni, alapfilozófiája alapján a legjobb pékeket választotta ki és meg akarta tanulni a szakmát. Sikerült mindkettő. Négy emberrel kezdte cége a munkát, a hagyományokra alapozva. Nagyanyáink ugyanis kénytelenek voltak jól művelni a kenyérkészítést, mert nem volt idejük gyakran sütni, ezért egy hétig is eltarthatónak kellett lennie a cipónak. Tóth Péter pedig nem csak megtanultam a szakmát, bele is szeretett. A kenyérben élet van, akárcsak a borban – jegyezte meg.